Felújítások 1. rész: A főbb felújítási területek
2014. január 27., hétfő
Minden felújítást egy ok előz meg. Manapság, mikor az új építések szinte eltűntek az építőipar egéről, egyre fontosabbá válik a meglévő épületállomány korszerűsítése.
 |
 |
| Vályogház | Téglaház |
A 4,2 milliós magyarországi épületállomány körülbelül 70 százaléka felújításra szorul, amelyből minden tizedik esetben már új építés lenne indokolt. A meglévő hazai lakásállomány átlagos kora hozzávetőlegesen 40 év felett van, ami európai viszonylatban is elég magasnak számít. De nem elsősorban a kor, hanem az építési technológia a döntő tényező a korszerűség megítélésében. Ebben sem járunk élen. A lakások legnagyobb része, csaknem kétharmada (64%) az egylakásos hagyományos parasztházakban, illetve családi házakban található meg. Jelenleg durván 700 ezer vályogház áll az országban, elsősorban vidéki kisebb falvakban. A nagyvárosi lakáshányadot a társasházi lakások képviselik, melyek az ország lakásállományának durván 20%-át teszik ki. Megyeszékhelyeken a társasházak aránya még az országos átlagnál is nagyobb, megközelítőleg 40%. A hazai háztartások legnagyobb része, 61 százaléka téglából, 13 százaléka betonpanelból, és szintén jelentős része 12 százaléka vályogból épültek.
 |
 |
| Panelépítés | |
A lakóépületek magas átlagéletkora azt vetíti előre, hogy a korszerű energetikai igényeknek sajnos nem felelnek meg. A felújítások elsődleges célja tehát az energetikai korszerűsítés, mellyel jelentős energia-megtakarítást érhetünk el. Másodsorban a lakások komfortszintjét emelhetjük, mely a közérzetünket javítja.
De vegyük sorra, mely régi épületszerkezeti elemek azok, melyek felett eljárt az idő.
A pincék, lábazatok vízszigetelése, talajnedvesség elleni védekezés a 80-as években kezdett hatékonnyá válni. Mivel az épületállomány átlag kora bőven 30-év feletti, így ez egy fontos területe a felújításoknak. A vízszigetelés elsősorban az épületek tartószerkezeti tartósságát befolyásolja pozitív irányban. A vízkárok az épületszerkezetek legnagyobb ellenségei. A károk tovább tetézhetőek magas léghőmérséklettel, vagy alacsony, fagypont alatti hőmérséklettel. Ekkor következnek be a fagykárok, amelyek mint a természetben is, a legpusztítóbb hatással rendelkeznek. A fagykárok által szétnyílt szerkezetek úgy pusztulnak tovább, mint a repedezett kőzetek, melyek évezredek alatt addig porladtak, míg el nem indult a sivatagosodás.
Például tönkrement teraszburkolat nem csupán esztétikai veszélyt jelent. Amennyiben a terasz alápincézett, a felső (védő) rétegek károsodása hatására a szigetelőréteg is károsodhat. Persze ez csak abban az esetben érvényes, amennyiben szigetelve volt a terasz. Ha nem, a víz egyszerre a szerkezetbe jut, ahonnan továbbszivárogva először a vakolatot támadja. Hosszas áztatás hatására a teljes vakolat leválhat a felületről. Továbbá az állandó nedvesség a folyamatos fagyveszélyt eredményez és megfelelő életteret biztosít a párakedvelő gombáknak, vagy moháknak. A mohák gyökérzete által termelt maró nedvessége által tovább pusztítja a szerkezetet.
Belátható, hogy a vízszigetelések is óriási károkat okoztak, és még nem is beszeltünk a tetőfedések hibáiról. Idővel minden tető karbantartásra szorul. Legalábbis az építés utáni 10-ik év után mindenkeppen érdemes figyelni tetőnk állapotát. Főleg a régebbi cserepes szalagfedéseknek okoz jelentős problémát, ha egy-egy cserép elcsúszik a helyéről, szabad utat engedve a csapadékvíznek. Így a tetőszerkezet és az egész födém is karosodhat. Egyfelől nedvesség hátasára a faszerkezetek előszeretettel gombásodnak, penészednek, rothadnak. Ezeket a folyamatokat vagy megelőzzük, vagy később csak cserével orvosolhatóak. Érdemes odafigyelni.
 |
 |
| Hullámpala | Síkpala |
A tetőszerkezetekkel kapcsolatosan továbbá felmerült az utóbbi évtizedekben egy fontos egészségügyi probléma is. A 70-es 80-as években oly népszerű sík és hullámpala, továbbá egyéb szigetelőanyagok azbesztet tartalmaztak. Amíg a pala új és sértetlen, nem jelent akkora veszélyt, de az elöregedett, málló felületekről leváló port belelegezve rákkeltő hatást állapítottak meg. Más kérdés, hogy ezek a burkolatok a tetőfedés közben is gyakran sérültek, repedtek, mely repedések szabad szemmel nem is voltak láthatóak. Ezek mára a csapadékvizet is határozottan átengedik, és erre sokan mar csak későn döbbentek rá.
Valójában az épületkároknak hihetetlen széles skálája van, melyről a későbbiekben részletesen is találhat cikkeket a kedves olvasó.
